1945 előtt Zalalövőn nem volt könyvtár. A II. világháborút követően 1948-ban hozták létre a 150 kötetes népkönyvtárat. Önálló községi könyvtár 1953-tól létezett a településen. 1960-tól főállású könyvtáros vezette az intézményt. Ettől az évtől a fenntartó könyvbeszerzési keretet állapított meg, és évről évre gyermek és felnőtt szépirodalmi könyvekkel és a kor követelményeinek megfelelő szakkönyvekkel bővítették az állományt.
1965-ben, miután az épület életveszélyessé vált, az általános iskola egyik 30 négyzetméteres tantermébe költözött a könyvtár. Az állomány nagysága ekkor 4500 kötet volt.
Az 1966-os év jelentős dátum a község történetében, mert ekkor adták át a Művelődési Ház épületét a lakosságnak, melyben helyet kapott a Községi Könyvtár is. A kölcsönzés egy 64 négyzetméteres alapterületű helyiségben folyt. 1971-ben külön gyermekrészleget hoztak létre, mely iskolai-közművelődési funkciókat is ellátott. 1989-ben integrálták a művelődési házat és a könyvtárat, így az intézmény neve Nagyközségi Művelődési Ház és Könyvtár lett.
Miután Zalalövőt 2000-ben várossá nyilvánították, a könyvtár arculata is megváltozott.